{ dokumentumok }

Nyitóoldal

kapcsolat

  az angyal válaszol

Történelmi háttér

Négy magyar fiatal (Mallász Gitta, Strausz Lili, Dallos Hanna és férje, Kreutzer József) a második világháború alatt 17 hónapon keresztül különös tanítást kapott, amely­ állításuk szerint egy belső mestertől vagy angyaltól származott. Mallász Gitta katolikus nevelést kapott, a másik három ­zsidó származású ­fiatal viszont nem részesült semmilyen vallásos nevelésben. Dallos Hanna és Mallász Gitta grafikusok, József bútortervező volt, Lili pedig mozgásművészetet tanított. Egyikük foglalkozása sem hajlamosította őket arra, hogy misztikus dolgokkal foglalkozzanak.

Ez a problémákkal annyira terhes korszak azonban arra késztette őket, hogy a legégetőbb problémákkal kapcsolatban kédéseket fogalmazzanak meg. A Horthy-rendszer a 30-as évektől antiszemita törvényeket hozott, és 1939-ben elrendelte a munkaszolgálatot a fiatal zsidóknak. Ám 1942-ben visszautasította „a végső megoldást”, amit Hitler követelt. Csak 1944 márciusában - amikor a németek megszállták Magyarországot - kezdődtek el a tömeges deportálások Eichmann irányítása alatt. 1944. május 15. és július 9. között 440.000 zsidót küldtek koncentrációs táborokba, főként Auschwitzba. Ekkor azonban Horthy Miklós kormányzó úgy döntött, hogy leállítja a deportálásokat. Így 230.000 zsidó maradt az országban, akiknek a fele ennek a döntésnek köszönhetően megmenekült.

1943-ben a négy fiatal gyakran tartózkodott a fővároshoz közeli Budaligeten egy kis házban, amelyet Hanna és József bérelt. Ilyenkor megpróbáltak együttlétüknek komolyabb tartalmat adni: kérdéseket fogalmaztak meg, s megbeszélték vagy leírták, amit gondoltak. 1943. június 25-én Gitta felolvasta Hannának gondolatait, mire Hanna figyelmeztette: „Vigyázz, többé nem én beszélek.”! (15. old. 2005-ös kiadás). Így kezdődött hát a heti gyakoriságú, 88 beszélgetésből álló tanítás-sorozat, „Az angyal válaszol” (továbbiakban Dialógusok).

Csak az első 40 beszélgetés zajlott Budaligeten, mert miután Németország 1944. március 19-én megszállta Magyarországot, a négy barát úgy gondolta, hogy nagyobb biztonságban lesznek Budapesten, ahol még nem kezdődtek meg a zsidóüldözések. József és Hanna elhatározta, hogy Budapestnek a pesti részében beköltöznek a szülők lakásába, akik elmenekültek Magyarországról. Hiába, mert Józsefet 1944. június 3-án elhurcolták, és nem tért vissza többé.

Gitta azon töprengett, hogyan tudná barátait megmenteni a gettótól, amikor felkérték egy konfekciós ruhakészítő hadiüzem irányítására, amelyet egyik barátja, valamint egy katolikus pap, Klinda atya létesített zsidó nők mentésére. Gitta azzal a feltétellel vállalta el az irányítását, hogy a munkásnők listáját egészítsék ki Lili és Hanna nevével. Az üzemet a korábbi Szent Katalin iskolában, Buda egyik lakónegyedében telepítették. A három barát 1944 júniusának közepén költözött be. Gitta a kertben rendezett be magának egy faházat, itt zajlottak az utolsó beszélgetések.

A magyar nácik a közelből szemmel tartották ezt a különös  hadiüzemet. 1944. december 2-án razziát tartottak a Katalin üzemben. Majdnem minden munkásnőnek sikerült elmenekülni. Ám tizenhárman – köztük Hanna és Lili -­ úgy döntöttek, hogy feladják magukat. Ezáltal akarták megmenteni Gitta életét. Meggyőződésük volt, hogy csak Gitta tudja a beszélgetésekben közvetített szellemi tanítást továbbadni. Hannát és Lilit Ravensbrückbe deportálták. A deportáltak közül egyetlen túlélő, Langley-Dános Éva tért vissza. A „Guruló börtön” c. visszaemlékezésében elmeséli Hanna és Lili lassú agóniáját egy zsúfolt vagonban. József ugyanabban az időben halt meg, mint a felesége, egy magyarországi táborban. Gitta egyedül maradt a kis fekete fedelű füzetekkel. A kommunista rezsimben eltöltött tizenöt év után, 1960-ban Franciaországban telepedett le, és hozzákezdett az Angyal válaszol dokumentum franciára fordításához. A Dialogues avec l’ange megjelenése után - 1992-ben bekövetkezett haláláig - a Dialógusok ismertetésével, terjesztésével foglalkozott.

A szereplők

Ki volt Hanna, Gitta, József és Lili?

Mallász Gitta édesapja tábornok volt a magyar hadseregben. Gitta élményekre fogékony, független egyéniség volt. Egészen fiatalon országos hírű úszóbajnok lett. Majd úgy gondolta, hogy nem szerencsés, ha csak a testét foglalkoztatja, ezért a művészi karrier felé fordult. Dallos Hanna -­ akit Gitta a Budapesti Iparművészeti Iskolában ismert meg, és akivel nagyon szoros barátságban volt – segítette rajztudása felfrissítésében.
Négyük közül Hanna volt a legmélyebben gondolkodó, a legérzékenyebb, legfogékonyabb. Unokatestvéréhez, a zárkózott természetű Kreutzer Józsefhez ment férjhez. Gittával közösen, hárman együtt dolgoztak egy grafikai műteremben. Strausz Lilivel Gitta akkor ismerkedett meg, amikor még úszó volt. Lili mozgásművészetet tanított, ami akkoriban még nem volt elterjedt. Nem kívánt gyermekként született egy sokgyermekes családban. Kisgyermekként sokat szenvedett a szeretethiánytól, s ez mély nyomokat hagyott benne.

És az angyalok?

A beszélgetések kezdetekor Hannának éppen csak annyi ideje volt, hogy figyelmeztesse Gittát (aki ekkor még egyedül volt jelen): „Vigyázz, többé nem én beszélek”. Gitta erre így emlékezett vissza: „Ez valóban Hanna hangja, de egészen biztos vagyok benne, hogy nem ő beszél: aki beszél, egyfajta tudatos eszközként használja fel Hanna hangját.” Gitta azt is mondta, hogy „Hanna sosem volt transzban, vagy valami különleges állapotban, s még a szemét sem hunyta be a beszélgetések alatt.” A későbbiekben, a Dialógusok során, az „angyal” kifejezés Gitta magyarázataiban többször jelenik meg, mint magában a szövegben.

Gitta az angyalt a mi „fénybeli másunként” határozta meg, hivatkozva a hozzá intézett szavakra: „Sűrűbb másom vagy” (73. old.) A „Dialógusok” olvasásakor észrevehető, hogy a tanítások személyre szabottak, mindenkinek saját angyala van. Lilié, a „Segítő” (31. old.) gyengéden szól, míg Gittáé, a „Sugárzó” (219. old.) sokkal szigorúbb.

Budapesten, amikor elkezdődött a zsidók deportálása, a tanító angyalok – Gitta magyarázata szerint – átengedték a helyet „az angyalok kórusának, (….), akik hatalmas és végtelenül távoli lények”.

Gitta szerint az angyalok nagyon pontosan látták, hogy mi megy végbe a négy fiatal lelkében. A tanítások, amelyeket olykor látomások kísértek, gyógyító hatással voltak rájuk. Az angyalok természetét – szintén Gitta szerint - nagyon nehéz leírni, mert egyrészt az emberhez legközelebb álló lények, másrészt egyik pillanatról a másikra az ember számára elérhetetlen régiókban találhatók. Amikor például Lili megkérdezte angyalát, hogy mi a lélek, ezt a választ kapta: „Minden test. Ami neked megfoghatatlan lélek, nekem sűrű fal.” (109. old.)

Gitta magyarázata szerint van még egy közös törvény, ami összeköti az angyalokat az emberekkel, s ez a kölcsönösség. Mesélte, hogy amikor tudomást szereztek a zsidók megsemmisítének borzalmairól, és ettől kétségbeestek, az angyalaik ugyanezt érezték. Az ő gyengeségük veszélyeztette az angyalokat feladatuk teljesítésében. „…mert egy lett az utunk. S mi veletek pusztulunk – vagy tisztulunk.” (279. old.)

A Dialógusok

A Dialógusok formája és tartalma a Magyarországon zajló események függvényében változott. Budaligeten Gitta, Lili és József a feltett kérdésekre adott személyes üzenetet kapott. Amikor elkezdődtek a deportálások, és a fiatalok visszatértek Budapestre, a tanítások jellege megváltozott.  Nem volt már személyes kérdés, a nyelvezet is más lett, a ritmus erőteljesebbé vált. Budaligeten az angyallal való találkozások péntekenként 15 órakor történtek, később viszont az angyalok akkor jelentkeztek, amikor szükségesnek tartották, és személyes helyett egyetemes tanítást adtak.

A tanítás

A Dialógusok témái sokfélék, a tanítás egésze mégis  összefoglalható a következőképpen: „egynek lenni Ővele”. (A Dialógusok franciára fordításánál gondot okozott, hogy az Ő névmásnak - amely itt Istennel azonosítható - a magyar nyelvben a franciával ellentétben nincs him- és nőneme.) A tanítás - amelyben szó esik az emberiről, az isteniről, a fényről, az erőről, a halálról, valamint a világegyetem működéséről – nemcsak gondolkodásra készteti az olvasót, hanem a megértés más szintjeire is elvezeti.

A Dialógusok, amelyek az isteni szeretetet megidézve személyes tanítást nyújtottak a négy fiatal számára,  profetikus zsoltárokkal érnek véget. A második vilgháború apokalipszisében, a lángba borított Európában a tanítás ennek a sötét korszaknak a végét és egy újnak a kezdetét hirdeti. A Dialógusok szerint a világegyetem folyamatos születésben van („a csíra a mag halála” (160. old.)), és „az ember a nagy átalakító”. (187. old.)

A Dialógusok arra ösztönzik az olvasót, hogy fejlődjön testben és lélekben, teljesedjen ki, a jót válassza (Csak a jót és újat szomjazd!” (97. old.), és ne a rossz ellen küzdjön. A rossz „az alakuló jó, a még nem kész.” (188. old.). Ezzel szemben „az új világ csak a szépségből épülhet.” (147. old.)

A Dialógusokban folyamatosan visszatér két ige, amelyek a tanítás etikájának a szegletköveit képezik:

-„Kérni”: Az első lépést az embernek kell megtenni. Hívnia kell angyalát, mert különben az angyal nem tud adni.

- „Adni”: önelégültség és érdemszerzés vágya nélkül, de azzal a tudattal, hogy szabadon veszünk részt abban, ami isteni.

„A legnagyobb, mit Ő adott nekünk, hogy adhatunk. Hisz így leszünk, hisz igy vagyunk Ő.” (339. old.)

Valójában mi ez a meghökkentő tanítás? Természetesen nem egy új vallás. Mallász Gitta mindig hevesen tiltakozott a guru szerep ellen. Ami mégis meglepő, az a tanítás egyetemessége: bizonyos mondatai származhatnának akár egy zen szerzetetestől, akár egy Védanta mestertől. A menóra (a zsidók hétágú gyertyatartója) szimbolikája pedig az egész tanítást végig kíséri. Ezen kívül számos utalás van a kereszténységre. Ilyen például az, hogy a találkozásokra rendszeresen pénteken délután 3 órakor, Krisztus halálának időpontjában került sor, továbbá hogy minden keresztény ünnepnapon – Karácsonykor, Húsvétkor, Pünkösdkor vagy Szent Mihály napján – utalás történik az ünnepre. Gyakran tűnik fel Jézus, főként az utolsó beszélgetésekben, amikor közeledik az áldozat órája.

Gitta szerint a Dialógusok egy „gyakorlati útmutatás ebben az átmeneti korszakban”. Olyan tanítás, amely küldetéstudattal spirituális ébredésre buzdít, és dicsőíti a szemlélődő értékeket: a csendet és örömöt.

A kiadások

A Dialógusokat először franciául adták ki, melőtt eredeti nyelvén, magyarul megjelent volna. 18 nyelvre fordították le.

Francuául két kiadás:

- Dialogues avec l'ange. Les quatre messagers – Mallász Gitta által összegyűjtött dokumentumok, előszó: Claude Mettra, magyarról fordította Mallász Gitta és Hélène Boyer, Aubier-Montaigne, Paris, 1976.
- Dialogues avec l'ange. Bővített kiadás, Mallász Gitta által összegyűjtött dokumentumok, magyarról fordította Mallász Gitta és Hélène Boyer, az új kiadás lektora Dominique Raoul-Duval, Aubier, Paris, 1990.

Magyarul két kiadás:

- Mallász Gitta: Az angyal válaszol, Typofot Gmk, Budapest, 1989.
- Mallász Gitta (lejegyezte): Az angyal válaszol, Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2005.

A könyvet német, holland, angol, olasz, spanyol, görög, brazil, portugál, svéd, norvég, katalán, orosz, ukrán, (az ukrán és orosz forditás a szovjet emigráns Leonid Pliouchtch és feleségének, Tányának a munkája), román, szlovén, baszk, lengyel és dán nyelvekre fordították le.

Az olvasók

A könyv bejárta a világot. Olvasóköre jóval szélesebb, mint az ilyen jellegű könyveké. Első olvasói között volt Yehudi Menuhin hegedűművész és Pierre Emmanuel. Narciso Yepes gitárművész tevékenyen részt vett a spanyol fordításban. A legkülönfélébb személyiségek, főként művészek, mint a franciaországi Juliette Binoche, Françoise Hardy vagy Ludmila Mikaël életük meghatározó könyvélményeként említik. Michel Cressole, a Libération kritikusa 1990-ben így nyilatkozott a könyv elolvasása után: „Ez egy radikális esztétikai kiáltvány. Elisabeth Kübler-Ross, a híres amerikai pszichiáter „elolvasta, újra olvasta, és soha nem unta meg.”

Bibliográfia

- Patrice van Eersel: La source blanche (A fehér forrás. Az angyal válaszol meghökkentő története) – Grasset, Paris, 1996. (és Livre de poche)
- Mallász Gitta, Françoise Maupin: Les Dialogues tels que je les ai vécus (Ahogyan megéltem a Dialógusokat), Aubier, Paris, 1984.
- Mallász Gitta, Roger Bret: Les Dialogues, ou l'enfant né sans parents (A Dialógusok, avagy a szülők nélkül született gyermek), – Aubier, Paris, 1986.
- Mallász Gitta, Dominique Raoul-Duval: Les Dialogues, ou le saut dans l'inconnu (A Dialógusok, avagy ugrás az ismeretlenbe), Aubier, Paris, 1988.
- Mallász Gitta, Dominique Raoul-Duval: Petits Dialogues d'hier et d'aujourd'hui (Rövid Dialógusok tegnap és ma): Aubier, Paris, 1991.
- Bernard Montaud, Patricia Montaud, Lydia Müller: La vie et la mort de Gitta Mallasz (Mallász Gitta élete és halála), Dervy, Paris, 2001.
- Eva Langley-Dános: Le dernier convoi (Mozgó börtön), Albin Michel, 2012.