A „négyek csapatában” Kreutzer József (1) az egyetlen férfi. József hallgatag, de csendje sugárzó, beszédes. Visszahúzódó, mozdulataiban megfontolt, vitára kevéssé kapható. Puszta jelenléte csökkenti a feszültséget. Házastársával, Dallos Hannával szoros egységet alkotnak. Hanna hangosan és erőteljesen beszél, József mérsékeltebb, csitít, nyugtat.

A nyugodt felszín mögött azonban mérhetetlen nyugtalanság rejlik. A zsidó származású, agnosztikus József szegény családba született, édesapja szabó volt Pesten. Tizenöt éves, amikor 1919-ben a Kun Béla által írányatott kommün átveszi a hatalmat Magyarországon. Fiatal kora nem akadályozza meg abban, hogy lelkesen csatlakozzon a forradalmi mozgalomhoz, és részt vegyen számos politikai és kulturális gyűlésen. Ezt a rezsimet azonban - amelyet szovjet mintára hoztak létre - hamarosan elsöprik, és helyére lép Horthy diktatúrája, ami Józsefet szkeptikussá teszi és megzavarja. A németországi nácizmus előretörése és a harmincas évek Magyarországának erősödő antiszemitizmusa rossz előérzettel töltik el.
Kreutzer József képzőművészetet tanult Budapesten, majd Münchenben, ahol összetalálkozott unokahugával, Hannával. A két fiatal megtetszik egymásnak, és a rokoni szálak ellenére összeházasodnak. Tanulmányaik befejezése után Budapestre költöznek, bérelnek egy műtermet, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Dunára. Az iparművészet minden területén tevékenykednek reklámplakát készítésétől színházi díszlettervezésig, varrástól a bútortervezésig. Hanna tervez, József pedig irányítja a kivitelezést. Hanna ezen kívül tanít is. József egyfajta elnézéssel figyeli mindazt, ami a felesége, valamint Mallász Gitta és Strausz Lili között történik. Ám olyankor, amikor a filozófia nagy kérdéseiről van szó, szívesen követi a beszélgetéseket, sőt néha még be is kapcsolódik.

Amikor a beszélgetések színhelye Budaliget lett, József úgy gondolja, hogy ez egy „női ügy”, és távol marad. Majd három hónappal később „megenyhül”, és úgy dönt, hogy ő is részt vesz a beszélgetéseken, mert felismeri, hogy „igazi táplálékról” van szó. De természetesen hallgat.

Ami nálad fátyol volt, az a fiúnál fal.
A régi fal, amit az ember épített
maga és a Teremtője közé.
(82. old.)

Így emlékezteti materialista múltjára és építészi hivatására. Az anyag és az építés gyakran fordul elő a beszélgetések során.
Így például, amikor József éppen egy sérvműtétből épült fel, az angyal a következzőt mondja:

A gyógyulóhoz szólok:
A régi hiány betöltetett.
A múlt embere nagyobbat emelt, mint amit bírt.
AZ ANYAGOT MAGA FÖLÉ EMELTE
ÉS MEGSZAKADT TŐLE.
A heg emlékeztessen erre, fiú!
Mert egy kornak a képe.
Immáron te kigyógyultál ebből.
 (148. old.)

1944 januárjában, amikor József nagyon aggódik súlyosan beteg, kórházban fekvő édesapjáért, angyala megjelenik neki teljes ragyogásában, nagyon erős zöld fényben. Józsefnek ekkor minden gátlása elmúlik, és azt mondja:

Szólalj meg!

A hamis szemérem a gyengeség jele.

A csend az én szavam.

Kevés beszélgetés szól kifejezetten Józsefhez, az a néhány viszont nagyon intenzív. Sőt, a tanítás az ő esetében néha egészen brutálisan jelentkezik. Így például 1944. február 24-én, amikor a műterem mennyezete leszakad, és József csodával határos módon sértetlenül marad a törmelékek között, az angyal erről másnap a következő magyarázatot adja:

Ha mi meg nem szólalhatunk, megszólalnak a kövek.
Neked szólt az üzenet.
A kő lehullott, mutatta, hol a hiány.
 (222. old.)

Gitta szerint négyük közül József volt a legkevésbé „földi”. Éppen ezért, ennek ellensúlyozására belső mestere, „az építő” az anyagi történésekhez folyamodik, és gyakran az építészet fogalmait használja: kövek, építés, súly.
A „négyek csapatában” ugyan József a legvisszahúzódóbb, jelenléte mégsem másodlagos. Mindenkinél jobban értette az angyalok tanítását. Amikor például az angyalok felkérik a négy barátot, mintegy vizsgáztatva őket, hogy gondolkodjanak el, és írásban adjanak választ a következő kérdésre: „Mit tennétek az Új Világban az Új Világért?” (215. old.), József az egyetlen, aki – intuícióval – helyes választ ad. (221. old.). És ő az egyetlen, aki látja „fénypárját”, aki viszont őt az ég üzenetközvetítőjének nevezi.
Az angyal számára József a „fiú”. Apjának a fia természetesen:

Ne engedd el atyádat, még élhet.
(…) Az atyád még nem érett.
Még kis híja van.
Neked is atyának kell lenni.
(182. old.)

Ám Józsefnek nem születik gyereke, nem akart gyereket, valószínűleg részben a rokoni kapcsolat miatt, ami Hannához fűzte, részben baljós előérzetei miatt.
Később:

Az ATYA és a te atyád egy.
A kettő között a Fiú. A Fiú összeköt.
Nincs halál, mert van Fiú.
 (182. old.)

Utalás lenne ez Krisztusra, Isten fiára, és feltámadására? Nem tudjuk a választ. Patrice Van Eersel szerint József „megrendítő megszemélyesítője volt egy alázatosan emberi Jézusnak, szegények és koldusok barátjának, aki őszintén elismeri végtelen kicsiségét. Aki együttérzéssel vegyes félelmei által valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a Tanítás megmaradjon az igaz ösvényen.”

Három hónappal később József a munkatáborba távozik. Behívót kap, hogy jelenjen meg a Keleti pályaudvaron, ahol a deportáló vonatok várják a behívottakat. Minden adat pontosan feltüntetve: időpont, vágányszám, vagonnak a száma. József nem menekül el, elébe megy sorsának. Utazása előtti estén az angyalok intenzívebbé válnak. Ezúttal mindegyikük megszólal külön-külön, majd együtt is, kórusban, felfedve a négy barátnak feladatuk lényegét és megpecsételve szövetségüket az alábbi sorokban:
A „csend” József, a „beszéd” Hanna, a „sugárzó” Gitta, és „akiben ég a szeretet”, az Lili. 

1944. június 3-án Gitta kíséri ki Józsefet a pályaudvarra, mivel a teljesen összeomlott Hanna képtelen rá. Gitta látja, amint emelt fővel, ruháján a kötelező sárga csilaggal, kezében kicsiny csomaggal eltűnik a tömegben József, akiről Székely Vera (2), Hanna egyik tanítványa így emlékezik: „szeretnivaló, kiegyensúlyozott, jó humorú, rezzenéstelen arccal csiplekődő, választékos stílusú ember volt.” Gitta pdig így emlékezik József távozásának pillanataira: „Tartásában nem volt semmi bizonytalankodás, hiszen tizenegy hónapon keresztül táplálkozott azokból a szavakból, amelyek feleségének szájából származtak.”
Józsefet egy magyarországi táborba vitték, ahonnan sikerült megszöknie. Egy parasztcsalád fogadta be, de néhány nappal később, tartva attól, hogy ezt a kedves családot a megtorlás veszélye fenyegeti, önként visszament a táborba. Ettől kezdve nyoma vész. Nem tudni, milyen körülmények között halt meg. Bár Budapesten még nyílt volna lehetősége, hogy kikerüljön a nácik karmaiból, de József nem akart elmenekülni, és minden ellenállás nélkül fogadta el sorsát, amiről biztosan tudta, hogy a halálba vezet. Hanna Lilivel ugyanerre a sorsra jut öt hónappal később. Gittát egész életében nyomasztják ezek az áldozatok. Volt a házaspárnak egy különös álma (Gitta mesélte el később). Németorsági tanulmányi éveik során Hanna és József Nurembergbe utazott egy fesztiválra. Mindketten ugyanazon az éjszakán ugyanazt álmodták: „A középkori Nurembergben Hanna kétsébeesetten szaladt egy szekér után, amelyen Józsefet megkötözve a vesztőhelyre vitték. József ugyanezt álmodta: Ült a szekéren, és Hanna kétségbeesetten szaladt utána.” (361. old.).
Rettenetes előérzete a sorsnak, amely elől nem térnek ki.

(1) Kreuz jelentése: „kereszt” a német nyelvben.
(2) Székely (született Harsányi) Vera (1919-1994) magyar művész, korábban úszónő. Gitta volt az úszóedzője, ő készítette fel az 1936-os berlini olimpiai játékokra. Később Hanna tanítványa lett, amint Székely Péter, későbbi férje is. A budaligeti beszélgetések idején mindketten Hanna szüleinek lakásában laktak Budapesten, és első olvasói voltak a tanításnak, amely a későbbiekben az angyal válaszol címen jelent meg. A háború után Franciaországban telepedtek le.